„odajut az ember végül
áll szemernyi világ nélkül
körben semmi és setét ül
s amikor éppen menni vágy
havaz benne a nemvilág”
Áram
betekintés „…a halál
a halálunk a születésünk
csak két tompa fényű
lobbanás az állandó
égzengésben egyetlen
ajtónyitás és ajtócsukás”
Két tompa fényű lobbanás
betekintés „Naplemente, az alkonyatnak a fákra mázolt színei,
mikor az épületek fala sárgás lesz, az udvar porondja
pedig megbarnul. S az ég már, azt hiszed, nem lesz
soha többé csillagos. Aztán a telehold vörösen bújik
ki a dombok mögül. Lázas szemhéjak, suhogó
paplanok, apró házak tetői, fellegek, éjszakák.
Nappalok.”
Nem engedni el a fohászt
betekintés „Néztem a patakot, azt gondoltam, megnyugszom.
Gomolygó felhők kergették a víz tükrén egymást,
vihar előttiek. Aztán a vízbe hullt egy-egy száraz
ágdarab. Vagy egy falevél. Hosszan, idegesen
remeg, gyűrűzik a víz. Várni kell, míg
lecsillapodik, míg új képet emel tükrére az idő.”
Vihar előtt
betekintés „Magyarázok neked, mutogatom körben a dombokat.
Mesélek a mögöttük elterülő vidékről. Látod azt a
színt? Érzed ezt az illatot? Ami, lehet, már rég nincs
is, amit már csak a képzeletem idéz. Egy darabig
észrevétlenül állsz, majd megértően bólogatsz.”
Vak visszhang
betekintés „Az ég tiszta volt és acélkék.
Elindultam a fiatal csemetéskerten befelé,
hogy ne legyek már fent, amikor feljön a hold,
föl, föl, egészen a falu fölé.”
Szürke talaj
betekintés „Holnap talán újra itt a holnap,
holnap talán, s holnap újra holnap,
és ami volt, sár lesz abból, semmi,
s aki itt volt, s akart tenni-venni,
olyan mint Ő, testre és termetre:
mint a pára vagy por szétpörgetve.”
Film
betekintés